Kovács József DLSZ Tisztelet díj 2018
A Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetség öt éve vezette be az úgynevezett Tiszteletdíj kitüntetését, amelyet azon személynek vagy közösségnek adja át, aki a helyi labdarúgóéletben kiemelkedő szerepet tölt be, hozzájárul a dunaújvárosi labdarúgás színvonalának emeléséhez, népszerűsítéséhez, példaértékűen kiváló, magas színvonalú munkát végez, megbízható, magatartása és kötelességtudata elismerésre méltó, a labdarúgás területén elért eredményeivel, teljesítményével a város érdekeit szolgálja. Fontos az említett díjról tudni, hogy nem minden évben talál gazdára, hiszen a DLSZ nem keres minden évben valakit, akire az előzőleg leírt állítások igazak, hanem tényleg csak olyasvalaki kaphatja meg, aki 100%-an megérdemli. A 2017/2018-as szezon zárásakor, a szövetség eredményhirdető rendezvényén idén Kovács József, a Steelworkers csapatának vezetője, egyben versenybizottsági tag érdemelte ki.
Hogyan került az életedbe a DLSZ?
Alapvetően a Dunaújváros Labdarúgó Szövetség nekem nem egy munka, hanem szórakozás. A kispályás foci, a labdarúgás, a mozgás szeretete az, ami elvezetett oda, hogy kapcsolatba kerültem a DLSZ-szel. 2013-ban létrehoztam egy kispályás labdarúgó csapatot és innen már egyenes út vezetett ahhoz, hogy becsatlakozzak a szövetség munkájába. Volt egy-két észrevételem, amit szerettem volna megbeszélni a szövetség akkori tagjaival, egy idő után pedig felkértek, hogy segítsem az ő munkájukat és tulajdonképpen így lettem a DLSZ versenybizottságának a tagja.
Avass be minket egy kicsit a szerepedbe és hogy pontosan mik is a te feladataid
2014-ben már tárgyalások folytak az MLSZ Fejér megyei igazgatósága és a DLSZ között, hogy a dunaújvárosiak becsatlakoznának az országos információs rendszerbe, ennek kapcsán pedig felmerült a nevem, hogy elvállalnám-e ennek a programnak a kezelését. Úgy döntöttem, hogy tetszik nekem ez a feladat és belevágtam ebbe a dologba. Tulajdonképpen az elejétől kezdve egy egész rendszert kellett felépíteni, a mostani feladatom pedig az, hogy ezt működtessem. Ebbe beletartozik az éppen adott ligában játszó csapatok bajnokságokba sorolása, a játékosok igazolásának elkészítése, versenyengedély kiadása minden évben, illetve magát a bajnokságokat kell megszervezni helyszín és pontos időpont megadásával. Nagy segítség ebben, hogy a Fejér megyei igazgatóság mind eszközben, mind egyéb támogatásban mindig rajtra kész, és bármilyen problémámmal azonnal fordulhatok hozzájuk, mert rengeteget segítenek. Nem nehéz munka egyáltalán, inkább időigényes.
Pontosan mennyi idődet veszi ez igénybe, hiszen neked emellett főállásod is van?
Nagyon sok időt elvesz, főleg a bajnokságok indulásakor, hiszen ilyenkor egyszerre 4-5 bajnokságot kell beindítani, több, mint 1000 játékosnak kell igazolást készíteni, versenyengedélyt kiadni, aztán utána már kicsit lazább a helyzet. Én azt szoktam mondani, hogy egy húzósabb napon azért egy olyan 3-4 óra kell, de ha beindulnak a bajnokságok már tényleg nincs vele gond. De olyankor már azon gondolkozunk, hogyan fejleszthetnénk, javíthatnánk a rendszert. Átlagosan azért azt tudom mondani, hogy a szabadidőmnek a nagy részét azért kitölti.
A befektetett munkád pedig megtérült, hiszen idén te kaptad meg a DLSZ Tiszteletdíját. Számítottál rá?
Igazándiból nem számítottam rá, mert előttem olyan emberek kapták ezt meg, mint például Karmacsi Tamás vagy a Viszokai László, akik nem számítanak zöldfülűnek a labdarúgásban. Közéjük ilyen rövid idő alatt bekerülni nagy megtiszteltetés számomra. A díjkiosztón egymás mellett ültünk a csapatommal, amikor lekezdték mondani, hogy ki kapja a tiszteletdíjat, majd a mellettem ülő egyszer csak rám nézett és azt mondta: „most te fogsz kapni egy díjat”. Elkezdtem én is jobban figyelni és akkor tudatosulni bennem, hogy tényleg én kapom ezt meg. Nagyon jól esett és nagyon örülök neki.
Milyen motivációt ad ez neked a továbbiakban?
A legfőbb célom az, hogy ezt az egész rendszert a kispályás foci irányába is terelgessem, mert ugye nyilván az NBI-es csapatokra, a futsalosokra és a strandfocira van ez kialakítva, nem ránk. Minél jobban be kellene vonni a kispályás focit, hiszen mégis egy amatőr sportról van szó, de mégis ugyanaz az elvárás egy negyedosztályú csapattal szemben, mint mondjuk az FTC-vel szemben. Ennek a lehetőségét szeretném vizsgálni, hogy ne legyenek annyira szigorúak a körülmények. Meg hát vannak az embernek nehezebb pillanatai, amikor mondjuk az 1300. igazolást csinálom és abszolút nincs hozzá kedvem, mert egy kicsit unalmas azért, akkor erre a díjra fogok gondolni, és ez majd lökést ad a későbbiekben.
5+1, A csapatod is csodálatos eredményt ért el idén, őket hogyan tudod segíteni és velük mik a célok a továbbiakban?
Abban, hogy a csapatom idáig eljutott a csapatvezetőim nagy segítségemre voltak, különösen Dorogi Viktor, akinek a gyerekei nálam játszanak. Őket nem kell motiválni, ők nagyon szeretnek focizni, tehát nincs annyi mérkőzés, amennyire ők ne tudnának eljönni, tehát ha csak fél lábuk van, akkor is eljönnek és mondani szokták ugye, hogy menet közben jön meg az étvágy. Például, hogy most meg lehet szerezni egy gólkirályi címet vagy olyan eredményt lehet elérni, amit eddig még soha nem sikerült. Igazándiból amiben én tudok nekik segíteni, az a bármilyen más jellegű probléma, akár a munkahelyen, magánéletben, tanulásban, akkor ezekről tudunk beszélgetni ezekről a témákról, ebben tudok segíteni. A célunk pedig az, hogy valahogy megismételjük ezt a második helyet. Nagyon nagyon nehéz lesz, mert nagyon jó csapatok vannak a bajnokságban, de a mi csapatunk is jó, úgyhogy mindent megteszünk, hogy hasonló jó eredményt érjünk el jövőre is.